Az önkormányzat nemrég arról tájékoztatott weboldalán, hogy régi hangulatot idéző információs táblákat helyeztek ki a településen. Íme az egyik tábla a jelenlegi hat közül.
A táblán ez áll:
Hosszú idő után, 1940-ben kezdődött meg újra a kendertermelés Tordason háziipar - fonás, szövés - fejlesztésének részeként. A kendertermelés iránti növekvő érdeklődés nélkülözhetetlenné tette egy kenderáztató építését.
A megfelelő telek kiválasztása nem volt egyszerű feladat, hiszen közel kellett lennie a patakhoz és a kocsiúthoz, valamint legalább akkora területnek kellett lennie, hogy a szárításra alkalmas hely is elférjen rajta, és ami a legfontosabb, a szél állandó iránya ne a falu felé fújja az áztatással járó kellemetlen szagot.
Hosszas alkudozás után a Hangya Központ segítségével a falunak sikerült megvennie az egyetlen eladó telket a Szent László-patak és a dülőút között 1063 négyzetöl (~3823 m2) terjedelemben, ami 10 holdnyi kender feldolgozására biztosított helyet. Addig, amíg az áztatómedence készült, az asszonyok a természetes, esővízzel teli gödröket használták a kender áztatásához.
Hosszú idő után, 1940-ben kezdődött meg újra a kendertermelés Tordason háziipar - fonás, szövés - fejlesztésének részeként. A kendertermelés iránti növekvő érdeklődés nélkülözhetetlenné tette egy kenderáztató építését.
A megfelelő telek kiválasztása nem volt egyszerű feladat, hiszen közel kellett lennie a patakhoz és a kocsiúthoz, valamint legalább akkora területnek kellett lennie, hogy a szárításra alkalmas hely is elférjen rajta, és ami a legfontosabb, a szél állandó iránya ne a falu felé fújja az áztatással járó kellemetlen szagot.
Hosszas alkudozás után a Hangya Központ segítségével a falunak sikerült megvennie az egyetlen eladó telket a Szent László-patak és a dülőút között 1063 négyzetöl (~3823 m2) terjedelemben, ami 10 holdnyi kender feldolgozására biztosított helyet. Addig, amíg az áztatómedence készült, az asszonyok a természetes, esővízzel teli gödröket használták a kender áztatásához.
A háborús viszonyok miatt elhúzódó építkezés után végül 1942 szeptemberében a termelők birtokba vehették az áztatótelepet. A medence vízzáró tulajdonságú vasbetonból készült, a kender leszorítására pedig puhafa hosszgerendákat használtak. Tekintettel arra, hogy több kistermelő kendertermését kellett egyszerre áztatni, a medence egyik felét rekeszekre osztották, a másik fele pedig egyben épült a nagyobb termelők részére.
A vízkivétel csőzsilipes akna és benzinmotorral hajtott szivattyú segítségével történt. A víz egy 5 m hosszú betoncsatornán keresztül folyt a medencébe. Az elhasznált vizet azonban nem volt szabad rögtön visszaengedni a patakba. Az áztatás után a víz a rothasztómedencébe került, és csak a következő év tavaszától vezették vissza a patakba. De a kenderáztatás sajnos még így is visszavonhatatlan károkat okozott a Szent László-víz élővilágában.
...eddig a táblafelirat. A Magyar Néprajzi Lexikon írása szerint a kendert 1-2 héten át áztatták a vízben, hogy rostanyaga leváljon a kender belsejéről. Az áztatás után megszárították és megtisztították a kendert, majd megpuhították és átfésülték a szövés előtt.
 |
| A kép láttán könnyebb elképzelni, hogy működhetett a kenderáztatás Tordason. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése